2019. január 31., csütörtök

Jó utat drága Barátom...

Jó utat drága Barátom...

Nem hiszem, hogy sok szomorúbb napja volt az életemnek, mint az augusztus 16. 2018-ban. Elmentél kisBuddy.

Tudd, hogy nagyon szeretlek és mindent, mindent köszönök Neked. Sosem volt még ilyen barátom, mint Te. Mindenre megtanítottál magadról, sok mindenre az életről. Amikor szülni készültem, ott "lélegeztél" velem, együttérző voltál, mindig felvidítottál, mindig akartál valamit a nagy életkedveddel és végtelen sok energiáddal. A végén már nehéz volt, elfáradtál. Elromlott egy pár dolog rajtad, a csípőd, a tüdőd, a szíved. , ott már egyetlen út maradt.

Te, az én drága, bolondos cimborám, nem bolondoztál többet, csak pihegtél és alig mozogtál. Nem lehetett már megmenteni, hiába rendeltem meg az összes csodagyógyszert, az ultrahang és a röngten kimondta a végső ítéletet.

Én kísértelek utolsó utadra, hiszen velem jöttél el annak idején anyukádtól és testvéreidtől is, és tetted a kezünkbe a bizalmadat, minden szereteted és tettél minket boldoggá 9,5 évig.

Szeretünk, hiányzol...

2017. március 30., csütörtök

"Te vagy a kedvencem"

Az a helyzet, hogy nekem még mindig tök ciki bevallani és nyíltan felvállalni, hogy a kutya a kedvencem.
Annyira a kedvencem, hogy sokszor önfeledten hajtogatom ezt neki, miközben a két gyerekem jön fel mögöttem a lépcsőn az emeletre. Szerencsére annyival nyugtázzák, hogy Nekik is a kutya a kedvencük, no para.
Na de miért is van ez így? Szerintem az egész mögött az áll, hogy nem beszél vissza, kivéve ha a labdáját elgórta valahova, ahonnan nem tudja kivenni és nem akarok emiatt lemenni a teraszról. Na akkor visszabeszél. De különben?

  • Mindig örül nekem
  • Ezt mindig ki is mutatja
  • Mindig meghallgat és néz a bociszemeivel
  • Mindig van kedve velem lenni (mondjuk egy hiperaktív dobiról beszélünk)
  • Mindig kedveskedik és dörgölőzik, hogy simogassam, sőt, masszírozzam meg
  • Mindig jön-megy és közben nem keresi rajtam a ruháit, a zokniit, a reggelit, az akármit (kivéve a labdát)
  • Télen is meleg a fagyos bundája, melengeti a fagyos kezem, ha megdermed a nyálas, havas labdától
  • Abszolút cuki látvány
  • Mindig felvidít
  • Éjszaka csak egyszer kel fel
  • Mindig mellettem áll, sőt nekem is dől
szóval egy igazi tündérke, na.



2016. március 3., csütörtök

PrezLee

Most olvastam a hírt, hogy PrezLee dobermann barátunk pár hónapos betegség után elhunyt.
Nagyon megkedveltem ezt a PrezLee kutyát, bár csak gazdája által vezetett blogon keresztül ismertem, de megtestesítette mindazon tulajdonságokat, amiért az ember szereti a dobermannt. Olvasgassátok a történeteit, ismerjétek meg, - ha eddig még nem - ezt a karakteres, vidám, vicces dobilegényt, akivel mindig történt valami, és akinek mindennapjairól gazdija ilyen humoros krónikát vezetett.
R.I.P. PrezLee

http://www.prezlee.com/prezlee-elt-8-evet.html

prezlee

2013. február 24., vasárnap

Madarak 2.

Megint tombol a madárszezon nálunk, etetek, etetek és etetek. És annyiféle madarat, hogy azt érdemes fellistázni. Van itt ugye a hagyományos repertoárból 1. széncinke 2. kékcinke 3. veréb 4. gerle aztán fokozódik a helyzet 5. tengelic! 6. őszapó! 7. rozsdafarkú 8. vörösbegy 9. harkály,  10. meggyvágó. Na és persze rigó, szarka és a gyönyörű mátyásmadár, más néven szajkó, belőlük egy egész csapat...
Szóval etetek, etetek, etetek és hozzá olvasok, bújom a madárhatározókat (még mindig verhetetlen a kis öreg Búvárzsebkönyv), nézem a blogokat, és olvasom ám, hogy VÁLTOZATOS étrendet kell kitenni, olyat, amilyet a természetben is megtalálnak a kis szárnyasok. Ettek ugye kölest, napraforgómagot, kukoricát, ezek közül igazából csak a napraforgómagot szeretik, meg a cinkegolyót. Mi hiányzik, mi hiányzik? Hát a jó öreg szalonna. Amiről írva vagyon, hogy bizony meg kell főzni, hogy ne legyen sós. Ilyenekkel gyerekkoromban mondjuk nem foglalkoztunk, de hát most már tudom, hogy nem egészséges nekik, úgyhogy lelkiismereti okokból kénytelen vagyok megfőzni . Az egész lakásban disznóölés szag, de kitartok, főzöm. Kiteszem a teraszra hűlni, ázni. Ott is marad egy ideig. És, nem meglepő módon itt jön a képbe Buddy... Kerülgeti, belelefetyel, elkergetem, újra áztatom. Majd ma kiviszem a madarantyúknak.
De, de, de, megint nem hallgatok azuramra, hogy tegyem fel a fára kb. 50! méter magasra hahahaha, mert csak úgy lesz biztonságban a kutyától. Felteszem, bele a kibiggyesztett nagy etetőbe, majd onnan szépen megeszegetik. Buddy is kap egy darabot kifelé menet, ne érezze, hogy árvagyerek. Látom később, hogy ostromolja az etetőt, de hát olyan magasan van, hogy az reménytelen... Aztán 10 perc múlva egy felismerhetetlenségig széttört madáretető torzó látványa viaskodik egy szotyival fedett hátú kutya bizarr képével...
A családfő "ugye megmondtam" pillantása teljesen jogos...
Buddyra egész este haragudtam:(

2012. május 24., csütörtök

Elemlámpás "betörő"

Azt hiszem, elmondhatom, hogy nagyon jó a jó szomszédságunk. Figyelünk egymásra, egymás házára, és a szokatlan eseményekre. Én hívom Őket, ha szól a riasztó (sajnos volt már, hogy nem alaptalanul:( ), vagy ha látom, hogy valaki mászik be az ablakukon (ez utóbbi szerencsére pont a szomszéd volt a riasztós eset után, további óvintézkedéseket eszközölendő..). És Ők is szólnak, ha olyat látnak, amit korábban nem....
Például, hogy VALAKI este 11-kor elemlámpával mozgolódik a hátsó kertünkben. Telefon csörög, uram felveszi, és egymás kölcsönös megnyugtatása után "jóccakát, jóccakát".
De mit keres a családfő a hátsó kertben fejlámpával, az éjszaka közepén? Hát nem ibolyát, az tuti. Merthogy egyedül sem volt, mellette téblábolt, mit téblábolt, sikoltozva csaholt kisBuddy. És miért, na miért? Hát a SÜN miatt. Megint, újra, mindig, soha fel nem adva, hogy "tüskéshátú" barátainkat elüldözze a kertből. Mivel ez nem sikerül és eredménytelen küzdelme feladására is lehetetlenség ilyenkor rábírni - dühödten, prüszkölve ugatja, majd vinnyog, ha megszúrja az orrát, ilyen hisztirohamot keveset látsz -, életem párja ilyenkor kiballag és lapátra tessékelve kiviszi a sünikét a kertkapun kívülre. És ha a sün történetesen vaksötétben, a hátsó kerten kívánt átkelni, akkor a fenti történet életre kel:) Na ilyen sztorik miatt kezdtem anno a buddyblogot írni és olyan jó, ha az élet, azaz a kisBuddy és szűkebb-tágabb pátriárkája maga produkálja hozzá az igazán eredeti anyagot:)

2012. május 14., hétfő

Raülni egy dobermannra?

Egy barátnőm hívta fel a figyelmemet egy művészemberre (Szőke Miklós Gábor), aki dobermann ihlette bútorokat készít. Ha Buddy már amúgy sem jöhet be a nappaliba, lehet, hogy veszek két ilyen széket, hogy ne kelljen a tökéletes formákat a szobában sem nélkülöznöm. (persze a kupírozott fülek nélkül:)).

http://www.trendguide.hu/?targyak/762-dante-birodalom-butorai

2012. április 17., kedd

Avatar

A kis Buddy ugye a lépcsőfordulóban alszik és folyamatosan csinálja ott a kis manővereit. Arra ügyel, hogy látványos, radikális megmozdulások helyett stikában cselekedjen, az előző ugyanis akár kizárást is maga után vonhat. Helyette titokban, osonva tevékenykedik. A tevékenységek folyamatosan az alábbi két területet célozzák: kajalopás és kisfiúnk plüsscuccainak elcsenése. És néha kiegészül a "hol is aludjak" ha nem a már amúgy is tuti helyen. Szóval lássuk csak a legutóbbi manővert, amivel nevezném Buddy-t a James Bond 007es versenyre. A képek mindent elmesélnek. Hogyan csinálta, hogy ilyen frankó alibivel fedezte magát, nem tudom....

2012. április 1., vasárnap

PomPom meséi

"Hogy kicsoda PomPom? Nem ismeritek? Hát hol ilyen, hol olyan...".
Most éppen egy sajátos formációt vesz fel és dobermannak álcázza magát!
Volt még régen, hogy csak hárman voltunk, Ati, a kiskutya meg én. Akkor még a szabályok is lazábbak voltak, minden csínytevésre jutott négy felnőttkéz, két felnőttagy. Minden autós utazásra jutott egy gazda, aki a csomagtartóban csücsülő és folyton előreavászkodó Bádszorgót szórakoztatta, foglalkoztatta, kordában és karban tartotta. Akkor még az azóta jól bevált és kábel kötelegővel bombabiztosan rögzített kutyarács sem funkcionált, úgyhogy Buddy-t tényleg csak saját hangulata mentette meg, hogy előremásszon. De minek is mászna előre, mikor kéznél, azaz állnál van a gazdanő, akinek a haját lehet nyalogatni, a fülét szaglászni, vagy csak nemes egyszerűséggel, a fejét a gazdanő fején pihentetni. Ha valakinek volt már ilyenben része (és most ne ragozzuk, hogy ilyen szitukban Buddy hol érezte magát a rangsorban....de az biztos, hogy átmenetileg én mögé kerültem...), az tudja, hogy egy jól megtermett 45 kg-os kankutya fejének súlya sem a pillecukor kategória. Nem beszélve az erős csontozatról (állcsont!), ami kvázi olyan, mintha egy vasúti síndarabot egyensúlyoznál a fejeden.
De azért különleges élmény:) csak egy pillanat alatt rászokik az állat, úgyhogy tán nem érdemes kipróbálni.

2012. március 25., vasárnap

Négy dobverő

Gyermekünk élelmezése komoly elköteleződést vált ki belőlem, próbálok frisset, finomat, változatosat, egészségeset főzni. Nem egyszer előfordul azonban, hogy vacsoraidőben kinyitom a hűtőt, és mivel az ebédet nem akarom felszolgálni, hideget meg nehéz adni a sok adalékanyag miatt, gyorsan főzök valamit. Így volt ez a minap is. Csirkecombot sütöttem párolt zöldséges rizzsel és boldogan tálaltam a trónörökösnek, aki csak ennyit válaszolt "Anya, nem ebéd!" Azért egy pár falatot sikerült belediktálnom, de megnyugodtam a tudattól, hogy holnap ebédre viszont egy finom, laktató étket tudok szervírozni. Fürdetés előtt előkészítettem a hűtésre a finomságokat, egymás mellé sorakoztatva a csirkecombokat a rizses zöldéságyon:) Aztán fürcsi, majd orrszívó-porszívó:( melyet a két szülő közösen végzett a kiméletesség és kellő figyelem végett. Buddy mindeközben fent aluszkált már a helyén boldogan megvacsorázva. Kb. 3 percet töltöttünk a fürdőszobábanaz orrszívózással és mire kimegyek, Bádszor kis testét veszem észre a konyhaasztal mellett. Ott szagolgatott valamit a konyhakövön nagy elmélyülten, amiben a zöldséges rizságy maradványait véltem felfedezni. De jajj, hol vannak a csirkecombok? Buddy egy falásra eltüntette azokat is. Nem is tudom, miért aggódtam jobban. Hogy helyből agyoncsapom, vagy hogy a csirkecsonttól lesz valami baja (mert ugye nem ehet csirkecsontot, bár ő húst sem nagyon...nem bírja a gyomra). De kit érdekelt ez akkor? Inkább majdnem agyoncsaptam. Asztalról lopni kaját.... megint kezdhetjük a trenírt....

2012. március 18., vasárnap

Kleptomania

Ez sem egy új keletű téma, mégis újra és újra megdöbbent, hogy a dobermannok milyen lopkodósak. Írtam erről már korábban is, hogy kisfiúnk állatkái rendre Buddy ölelő karjai között végzik, hogy aztán a felismerhetetlenségig összenyálazva kerüljenek elő. http://buddydobi.blogspot.com/2010/10/toy-story.html
Ez volt már a tapasztalat Ati előző dobijánál is, Gyulánál, aki a szőnyeget szerette elrabolni, valamint a telefonasztalkáról az azidőtájt oly népszerű Signetta-t. Fejét a csöppnyi, ingatag telefonasztalkára tette, oldalra fordította, majd óvatosan agyarai közé vette a vékony tollat és iszikiri.
Nálunk is az áldozatok száma folyamatosan bővül, hiszen gyermekünk újabb és újabb játszótársakkal gazdagítja birodalmát. Az egyik új kedvenc az ún. anyamaci, aki egy kedves jegesmedve, semmi anyás nincsen benne, mégis így hívják. Másik jellegzetessége, hogy rögvest látszik rajta, ha "tilosban jár", azaz viszik szegényt, mert a szép, krémszínű bunda azonnal csatakos, barázdás lesz, amint a kutyanyállal akár egy rövid időre is érintkezik. Többször volt már kimosva, mint ahányszor gyermekünk magához ölelte...
És a notoriussághoz egy dolog járul még, a gyorsaság! A múltkor Atit felhívtam, mert az altatás egyik kelléke pont hiányzott. Lementem keresni, addig Ő volt az utóddal. A két mozgás között kb. 6 mp telt el. Amely idő alatt Buddy lerontott a konyhába, ellopta a szirti cápát az asztalról (szőrös az is, don't ask me why...) és már a karmai között hevert. Slider kis köccs ez a Buddy....

2012. március 6., kedd

Rekviem egy golfkesztyűért

Volt úgy, hogy elkezdtem golfozni. Egy kedves barátnőm jóvoltából IGEN kedvezményes, azaz ingyenes golf-edzési lehetőséget kaptunk, és elkezdtünk buzgón eljárni a high society-ben nagyon is kedvelt, posh sport egyik Mekkájába. Ment az edzegetés, de számomra hamar kiderült, hogy  - ahogy a többi sportban sem jeleskedtem sajnos sosem - , a golf sem fogja megtörni az "átkot". Ami viszont jó a sportban, hogy elkezdhetsz vásárolgatni csillió-billióért mindenféle cuccokat magadnak, a cipőtől a pulcsin és nadrágon át a többi eszközig és kiegészítőkig. A méretre gyártott ütőkészletig és a legfrissebb trendeket követő szettekig szerencsére nem jutottam el, de egy kesztyűbe sikerült beruháznom. El is mentem, meg is rendeltem a bal kezes fehér, csodálatos bőrkesztyűt ( én nem tudtam, pedig tök logikus, hogy elég belőle egy db is..) és alig vártam, hogy megérkezzen. BOLDOGAN fizettem ki a szemérmetlen összeget, hogy aztán még két, azaz két alkalommal használjam, mert közben kiderült, hogy gyermekáldás elé nézünk és ekkor bizony a törzscsavaró mozdulatok nem ajánlottak.
De hogyan lesz ebből kutyás sztori? Hát úgy, hogy Buddy is megrögzött (Ő tényleg...) labdarajongó és reggel, este kihagyhatatlan egy nagy, trükkökkel teli labdazsonglőrködés. A nemes feladat többnyire Atira hárul, de most, hogy megint lesz több időm, átveszek pár szeánszot. Amivel sajnos együtt jár, hogy a mangón, a petrezselymen, az osztrák télifagyin és a szotyin kívül a kutya nyálára is allergiás vagyok. Egyszerűen feloldja a hámszövetetet a kezemen... Próbálkoztam mindenféle kéztyűvel, a Michael Jackson-os ujjberagasztáson és a fehér síkesztyűn át(amiben max. tényleg síbotot lehet fogni) a különböző textil és kötött kesztyűkig, mely utóbbikon akadálytalanul átáramlott a nyál a labdák zsinórjáról.
Nem így a hófehér golfkesztyűn. Mert az telitalálat. Nem erre fejlesztették, szentségtörés is talán, de kit érdekel:) Legalább némi hasznát veszem és előjöhetett a fiók magányából, ahova két éve száműztem.

2012. március 1., csütörtök

Évnyitó vacsora a kutyasulival

Olyan jó kutyaiskolába járunk!!! A Budakeszi Kutyaiskola több mint félszáz, ha nem már száz tagot számlál, nézzétek meg a közösségünket a Facebookon is. http://www.facebook.com/#!/BudakesziKutyaiskola
A heti két kiképzésen felül (szombatön 9-től és vasárnap 3-tól) rengeteg programot szervez Ildi és segítői, no meg az iskola lelkes tagjai. A rendszeres kirándulásokon felül most egy ünnepélyes évnyitó vacsorára jöttünk össze a Pesthidegkuti kutyasulisokkal együtt Budaörsön a Kerék vendéglőben (akinek tulajdonosai szintén kutyasulisok, ráadásul dobisok:)) Voltunk vagy 70en! És a kutyák még sehol...:)
Volt megnyitó, finom vacsora, kvíz, és vicces tombola!!! Ahol életem párja nyerte a fődíjat!
Komolyan, nagyon szeretem ezt a közösséget, olyan érdek nélküli, a kutyák szeretete által összehozott társaság.
Egy közös témánk legalább is mindig van:)

2012. február 27., hétfő

Buborékok


Kisfiúnk nevelgetése számtalan új kellékkel, játékkal gyarapította a már amúgy is a megtelés szélén álló házunkat. De az egyik eszköz nagyon szórakoztató elfoglaltságot hozott mind a gyereknek, mind a kutyának, a BUBORÉKFÚJÓÓÓÓ! Minden kutyagazdának javaslom, hogy szerezzen be egy buborékfújót és fújdogáljon a kutyájának szappangömböket. Buddy annyira ráindult, hogy megállás nélkül kergette, pukkantgatta, kapdosta, eszegette a buborékokat, a kisbenőnek alig hagyott belőle. A vicces látványon felül igazi előny, hogy mindezt a széken ülve is lehet végezni, csak egy tanács van, ha nagy termetű kutyával mutatjuk be a cirkuszi mutatványt: lehetőleg ne közvetlenül a szánk elé fújjuk a buborékot, mert a botor eb bizony oda is felugrik.

Rakok majd fel videót, ha végre meg bírom csinálni a youtube-os profilomat... addig bénáztam, míg elrontottam, brrrr:(
kép innen: www.vator.tv

2012. február 25., szombat

Fetisista

Ez a lökött Buddy vacsora után szépen felmászik a lépcsőfordulóba és ideális esetben ott aluszkál. Aztán menetrendszerűen 10kor lejön inni. Utána még visszamegy és kb. 11kor kimegy ordítani egyet a szomszédokkal. Utána már békésen szokott telni az este. De most, hogy kifelé megyünk a fagyból, a kisállat energiaszintje ugrásszerűen megnőtt. Ez nem csak abban nyilvánul meg, hogy kb. egy éve nem ugrott rám, két napja meg örömfutással kombinált ledöntési kísérleteket produkál, amik nem tesznek jót a lila gyapjúkabátomnak. Hanem visszatérünk a dedós korához, amikor állandóan a ruháinkat lopkodta, hurcolta, alázta, gyalázta. Ez történik most is.... Tegnap arra megyek fel, hogy ellopta a harisnyámat a fürdőből és az egyik szárát úgy ahogy van, lerágta. Boldogan feküdt rajta, nem akartam hinni a szememnek, a harisnya torzója ott lifegett a mancsai között.
Most mégis hogy van ez a "feje lágya" dolog? Meddig kell várni, amíg benő????

http://bestsoylatte.blogspot.com/view/classic?z Kép innen

2011. december 12., hétfő

Madáretető

Itt van az ősz, itt van újra, és megint kitettem az etetőbe a napraforgómagot, plusz két, azaz három nagy hálós faggyúgolyót. Szép magasra kötözgettem a golyókat, Buddy buzgó asszisztálása közepette. Nagyon izgatta őt a faggyúlabda. El is kezdett ugrándozni utána, mire még magasabbra kötöttem. Aztán indult a nap, és elmentem dolgozni. Délután kisfiam izgatottan mesélte az otthon történteket: "Anya (ez volnék én), pipimemme (ez a madáreleség), labdamemme (ez a faggyúlabda) és Buddy". Mondom, micsoda? És megismétli: "labdamemme és Buddy". Kinéztem az ablakon és tényleg. Buddy befalta az egyik faggyúgolyót. Legalább most nem negyed kiló szotyit evett meg, mint annak idején, amikor négy hónapos korában egyedül hagytuk pár órára a konyhában. De valamiért veszettül vonzódik ezekhez a madár-cuccokhoz...
Azóta már újabb labdák kerültek ki, aminek átlag 50%át Buddy fogyasztja el. Az utóhatásokat inkább hagyjuk....

2011. november 26., szombat

Mama kedvence

Buddy megszerezte a strandtáskát
Ati elzúzott egy fiús hétvégére, hármasban toltuk Beni, Buddy és én. Kicsit tartottam ettől, mert korábban sosem maradt el a Buddy, ha nincs itthon a falkavezér. Úgyhogy elkerülendő a hiperséget, elvittem egy nagy sétára, meg rengeteget labdáztam vele mindenféle trükköket alkalmazva. Aztán már fél hétkor megvacsoráztattam finomabbnál finomabb falatokkal, majd felvonszoltam a lépcsőfordulóba és aludni tért. Na jó, egy kicsit kellett kiabálni, de hát ez igazán belefér egy dobermann nevelésébe. Így is ment szépen a péntek, a szombat és a vasárnap, amikor Atit éjszakára vártuk. Gondoltam a kutty már biztos alig bírja, ilyenkor már előre szokott siránkozni, kb. fél órával az érkezés előtt, hogy engedjem ki, hogy a kapuban várhassa a kisgazdát. Aztán késett a repülőgép, és hajnali kettő lett, mire befutott családunk feje. Vártam a boldog viháncolást, de semmi. Kiskutya meg sem rezzen, kiskutya alszik, kiskutya finom falatokról álmodik.
Ati enyhén csalódott volt és azt mondta, hogy teljesen elrontottam a kutyát a három nap alatt. Igaza van, az egész hétvégén végig falatokat kapva utánam koslatott és állandóan a lépcsőfordulóban henyélgetett...

2011. november 22., kedd

Kutyaszőr

Egyszer régen Angliában jártam és mint annyian, én is családnál laktam. Ott már akkor dívott a pet-kultusz, együtt élt macska, kutya, anya, apa, gyerek, bébi, aranyhal, és nyúl. A kis totyogós gyerek szaladgált a lakásban, cumija ki-kiesett a szájából, majd odalépegetett hozzám és látom ám, hogy 20 centis aranyszínű retriever szőrök kandikálnak ki a szájából..... Talán ott kezdődött, hogy ha egyszer lesz kutyánk, csak rövidszőrűt választok.
A dobermann kutya választásának egyik - most már tudom, hogy csak vélt - előnye volt, hogy rövid szőrű, ergo nem vedlik annyira, mint a szép bundás juhászkutyák. Ildi kutyaszakértő barátunk mondta, hogy erről megkérdezhettük volna korábban, (már ha akkor ismertük volna), mert hogy ez egyáltalán nem igaz.
Úgy vedlik a Buddy kutya, hogy minden, MINDEN és MIIIIINNDDDDEEEEN tiszta kutyaszőr. A padló. Az előszoba szőnyeg. A lépcsőforduló. Korábban még a mosógépben mostam Buddy cuccait, úgyhogy a mosógép anno. Az orrszívó porszívó:( pfujjj, de hát micsinájjak? Benőke csak úgy hajlandó megengedni ezt a macerát, hogy ha előtte porszívózza egy kicsit a fürdőben a mackó orrát is, majd hanyagul ledobja a csövet. Leesik a földre. = Kutyaszőr... Pedig Buddy be sem mehet a fürdőbe, mint ahogy rengeteg egyéb helyre sem. Ami szintén kutyaszőrös, pl. a nappaliban a szőnyegek ALJA (?!??!). Meg az autó is. Meg az asztalterítő, mert odadugja néha a fejét. Néha komoly kérdőívezést csinálok egy-egy vendégség előtt, mert nekünk természetes, hogy a kutya bejön, de sok embert biztos zavar. Szóval ha már két órát flambírozok valami kimondhatatlan nevű ételt, ne azért ne fogyjon el, mert a kulináris élvezetet megzavarja az esetleges kutyaszőr.

Tényleg úgy érzem, hogy már sokat lazultam Anglia óta, de valahogy most elegem lett. El is mondhatom, hogy az én kis kutyasz(a)ros életem már sokkal inkább kutyaszŐrös.

2011. november 18., péntek

Egy cica, két cica...

A múltkor olyan volt.... Kint hagytam valamit a kocsiban és kimentem a zimankóba, már jócskán be is sötétedett. Buddy persze velem nyargalt, a zsákutca előnye. De míg én az autónál matattam,  egyből be is rohant a nagy árok mellé és eltűnt a sötétben. Kisvártatva kiáltást hallok: "Na, kutya!" Hát nem pont az egyetlen olyan szomszédunk bukkant fel a sötétből, akit magázok??? Gyorsan visszaparancsoltam Buddy-t, be is jött egyből! és lefeküdt, mire felbukkant Kovács úr. Csakhogy nem egyedül jött, pechemre, hanem előtte masírozott két macskája. Akiket Buddy ugyebár utál és üldöz. Gyorsan belekapaszkodtam a fojtónyakörvébe, az ujjtörést kockáztatva, kiskutya meg kezdte az ugrálást, hörgést, szerencsére tekintettel volt rám, mert korábban ilyennél csak a nyakörvénél meg nem tartom. Szóval a kis kompániájuk szépen masírozott, a kutya vonaglott az ujjaim végén, én meg vártam a jó szerencsét, hogy húzzanak már be a kapujukon, mert épp keresztezték volna a mi házunkhoz vezető levonuló útvonalat. Elég gyorsan haladtak, felvillant a reménysugár, amikor az egyik macska elkezd szerencsétlenkedni, VISSZAINDUL felénk és tétován meg-megáll majd nyávog. Buddy romos idegeinek ez már sok volt, iszonyúan hörgött, ugrált. És ekkor a sötétből előbukkant egy pinduri kiscica és az anyja felé bukdácsolt. A kisfiáért jött vissza a mama-macska.
Oké. Buddy nem vett részt anyuka tanfolyamon, nagy ívben tesz az ilyen érzésekre, Ő csak meg akarta volna kergetni a többféle méretben kínálkozó macsekokat. Szerencsére elmásztak lassan, utána elengedtem és belefúrhatta magát a sövénybe, elrohant a kapujukig és kiengedhette a dühét.
Meleg helyzet volt, na.....

kép innen:  www. scratch.mit.edu

2011. október 20., csütörtök

Dúla

Ez már jóval későbbről:)
Tegnap este úgy megrohantak az emlékek. Sokáig TVztem és felfelé igyekeztem a lépcsőn, óvatosan egyensúlyozva a lépcsőfordulóban, nehogy rálépjek az ott szunyókáló Buddy kisBalatont megszégyenítő kiterjedésű testére. Ott szuszogott a kis drága és a jelenetről eszembe jutott, amikor kisfiúnk annak idején úgy döntött, hogy megszületik. Éjfélkor kezdődött a "tánc", hajnalra már egyértelmű volt, hogy indulni kell a kórházba. A fájások között négykézláb pihengetve instruálgattam férjuramat, hogy miket pakoljon még össze (mert persze jótanács, óva intés, fenyegetés, stb. ellenére sem volt kész a pakkom). Az egyik ilyen pihenő a lépcsőfordulóban ért. Buddy, aki soha nem jöhetett fel az emeletre (még akkor), már megérezte a feszült sürgölődésből, hogy valami más lesz ma, mint eddig. És ahogy meglátott ott a lépcsőn görnyedezve, felkúszott hozzám, lefeküdt mellém és puha orrát finoman  hozzám nyomva lélegzett, gyönyörű szemeit együttérzőn rám függesztve. Érdekes, hogy ez mennyire bennem maradt. Addig is olthatatlan szeretettel rajongtam Érte, de ez a pillanat örökre a szívembe zárta. A kis dúla-dobermannt:)

2011. október 7., péntek

Az ugróbajnok

Vasárnap későn értünk ki a kutyasuliba. Elaludt a kis trónörökös és lemaradtunk az engedelmesről. Mi legyen, mi legyen? Valami elfoglaltság mégiscsak kell Buddy úrnak, mert elunja az életét és a mi idegeinken fog hárfázni. Elmentünk hát sétálni a kutyasuli köré és visszamentünk a végére. Egy jó kis apport foglalkozás után Ildiék elővették a palánkot (vagy mit?) és újabb és újabb deszkákat beillesztve minden körben, magasabbra vitték a lécet. A kutyákok ugráltak át sorban. A végén élesedett a helyzet, már tényleg nagyon magas volt az akadály. Már csak Füles, egy szép, nyájas németjuhász szukácska röppent át a magason, mint egy kis balerina, úszott a levegőben. És Buddy kutyánk.  Nekifutás, szarvastartás, a lábak a popsi alá húzva, majd úszás-úszás és földet érés. A legutolsó körben már csak Buddy maradt talpon, oda sem mertem nézni, csak a levegőben úszás résznél. Átvitte!!! És olyan gyönyörű volt közben. Micsoda tálentum ez a handa-banda kutya!

És azóta is, már nem ugrálunk, de még mindig Ő tartja a rekordot a suliban!

kép innen:aritaur.co.uk

2011. október 5., szerda

És tudja és tudja és tudja...

A minap hármasban töltöttük az estét, Buddy, Benő, meg én. Felmentünk aludni, Bádszorgó pedig jó kutyához méltón lent maradt. Csakhogy elkezdett siránkozni, nyivákolni, annyira nyöszögött, hogy kénytelen voltam már megnézni, mi a baja. Persze nem jöttem rá, ezért kikísértem az udvarra, hadd hűldögéljen, aztán közben majd elgondolkozik, hogy hol is rontotta el az estét. Gyanús volt, hogy rátapadt a kapura és úgy álldogált ott, mint egy Csehov-i nőalak az alkonyatban. 
Ezért motoszkálni kezdett bennem egy gondolat , hogy vajon nem-e a gazda indulhatott el hazafelé esti városi programjából. És lőn, uszkve 10 perc múlva motor zúgás, berobogás, majd kutyadobogás és boldog viháncolás.
Buddy, a mentalista.

2011. szeptember 24., szombat

Borsószem királyfi

Mindig ez a "hol is aludjak?" kérdés van a dobiknál. Az ismerősök képei azt igazolják, hogy ebből nem csinálnak nagy ügye a liberális gazdák, hevernek azok a dobermannok mindenhol, a hálószobától a nappali pamlagjáig. Nálunk, ahogy erről már pár (szinte az összes....!!!!)bejegyzés szól, hosszú evolcúió, tetetemes anyagi és emberi erőforrás beinvesztálása után, Sziszifuszt követve Bádó a konyhában alszik, csak már nem ketrecben, hanem a szőnyegen. Hogy ebből is miért nem volt jó az IKEAs és kellett a drága egyiptomi gyapjúra feküdni (majd abba fogakat mélyeszteni), részletkérdés, nüansznyi veszteség a dobermann-tartás rögös útjain.
Aztán jött a lépcsőforduló, hogy reggel lebotorkálva az emeletről egyből a kutyában essek hasra, a tetemes szőrről nem is beszélve. De ravasz a gazda. Kicselezi a kiskutyát! Benőke járókája, amit arra használunk, hogy Őt elbarikádozzuk a lépcső veszélyei elől, tökéletesen beválhat Buddynak is. Így is tettem. Barikád! A lépcsőn nem is jutsz fel, barátocskám.
Ma reggel! Boldog kelés, sehol egy állat a lépcsőfordulóban, de ajajajjjajjajj, sehol egy állat a konyhában, se az egyiptomi, se az IKEAs, se a semmilyen szőnyegen. Hol a Kisbádó? Kisebb rohangálás után mit lelek?
BENT a nappaliban, a tabu nappaliban, a tabu ágyon, a tabu párnámon ejtőzik. Esküszöm, komfortosabban aluszkált, mint én valaha... Persze, leszidtam. Sovány, erőtlen kis gesztus volt, eső után köpönyeg.


kép innen: 
http://gyermekszoba.blog.hu/2010/02/12/etsy_com_borsoszem_kiralykisasszony

2011. szeptember 11., vasárnap

Scarface


Udvar- és kertrendezés zajlik kiscsanádunknál, kisházunknál. Ezért mindenfelé betonkeverők, téglák, és talicskák hevernek szerteszét. Azaz egy darab talicska, egy ősrégi egyed, aminek a nyeléről lekopott az elmúlt 20 évben a gumiköpeny. Hát nem pont annak rohant neki a Bádó? Annyira sajnáltuk szegényt, ugyanis komoly sérülést szerzett be. Konkrétan szétnyílt a kis arca egy jó 5 Ftos területen, a szeme alatt. Szerencse, hogy csak alatta!!!!
Jó öreg recept, Betadine, bele is nyomtunk egy fél litert a kis arcába. Másnapra nyoma sem volt az előző napi hatalmas sérülésnek. Volt nagy örömködés. Egészen két napig, amikorra kétszerése duzzadt a seb. Majd szétnyílt, folyt a vér, tiszta elvarázsolt kastély horror terme. Megint Betadine, megint kezelgetés. Most kezd gyógyulni. Azóta a talicska be van zárva a pincébe. Ki nem jön, az biztos!!!

kép innen:http://www.layoutsparks.com/1/69986/scarface-request-man.html

2011. augusztus 7., vasárnap

Kutya úsztatás


Nagyon sok mindent csináltunk a táborban, hetekig tudnék írni róla, ha lesz időm, fogok is. Most pihenjük ki a "fáradalmakat":)
Az igazi jó hír, hogy ha meg nem is tanult úszni még Buddy, nagy lépést tettünk előre. Emlékszem még, hogy a Lajta-kupán a cipellőm bánta, hogy nem akaródzott az uraságnak megmártózni a kis folyócskában, de a Tiszába azért mégsem kívántam bemenni Vele. Ezért Ildi javaslatára szép fokozatosan és kedvenc "abrakjával", a labdával vittük be. Először hagytuk, hadd szagolgasson a parton és tegye bele mancsait a vízbe. Majd meghecceltük a labdájával (kölcsön teniszlabdával, mert az nem süllyed el), ezután Ati közel a parthoz bedobta a lasztit, Bádszor pedig kisebb izgatott ugatások után kihozta. Aztán még messzebb dobtuk és így tovább. Ha nagyon messze ment, ugatott keservesen:), hogy miért is nincs itt az Ő zsákmánya. Mivel leért a lába, elég messze bement, kifelé pedig kecses bakugrásokkal szökellt. Nagyon élveztük, büszkék vagyunk rá. A hét folyamán még többször "megúsztattuk, majd teszek fel videót is:)

2011. július 31., vasárnap

Kutyás tábor

Holnap kezdődik a kutyás tábor. Egy hét együttlét a kutyasulis társakkal és a hű ebekkel. Legalább 20an, ha jól sejtem és legalább ennyi kutya. Sarud, Tisza-tó, szuper programokkal. Élménybeszámoló következik. Most mindannyian készülődünk a "nagy" útra. Kutyaketrec, babakocsi, bőröndök, kisfiúnknak biokaják, gyümölcsök, fürdőcucc, horgászcucc, szúnyogháló. Nagy autóval megyünk, de nem hinnétek el, hogy már egy gombostű sem fér el.
Holnap irány a Tisza!!!!

kép innen:   
http://laikushomeopatia.blogspot.com/2011/06/homeopatia-csaladban-utazasi-hanyinger.html

2011. július 18., hétfő

Ha nincs min idegeskedni...

Korábban nem nagyon vonzódott Buddy a macskákhoz, de mostanában nagyon szeretne elkapni egyet. Néha kinézek a kertbe, hogy miféle vadállat, vadember közeledhet a kerítés felé, mert úgy ugat a kutya, hogy majdnem megőrül, a hátán meg ezerfelé áll a szőr. Aztán a bozótban megpillantok egy kunkori farkat, egy görbe szőrmés hátat és két macskafület. Annak szól a műsor.
Bárhonnan hazaérkezünk, már a csomagtartóban megy a nyüsszögés, sípolás, megállunk, csomagtartó kinyit és már röppen is ki a kiskutya és rohan körbe az árok és a kertek vége között. Mert EGYSZER ott látott egy macskát eltűnni.....
Hiába, a zsákutca átka. Ha nincs min idegeskedni, keres magának indokot...

2011. július 15., péntek

Örömfutás

Van ez az úgy nevezett "öröm-futás". Korábban sosem hallottam róla,csak figyeltem, ahogy Buddy keringőzik a kertben, körbe, körbe, behúzott farokkal, görbített háttal, mint egy kis rugó. (Ildi, Buddy tanítómesterünk mondta, hogy ezt így nevezik.) Futás közben időnként nekicsapódik Atinak, nekem. Amíg kisebb volt, ez mind frankón is ment, de manapság, hogy már a 40 kg-t is elhagyta és oldalról úgy néz ki, mint egy szőrös gyúródeszka, nem kultiválom ezt a viselkedést. Ezért ma sem örültem neki, amikor kivittem az IKEAs polcborítást, amit a szél nagy erővel felkapott. Az addig nyugodt ebnek ez olaj volt a tűzre, húhúúúúú, gazdanő játszani hív, méghozzá mekkora nagy játékkal. Úgyhogy már el is kezdte a nyargalászást körbe-körbe és vesztemre ránéztem. Hopp, a következő kanyarban, mint a cápák, szűkítette a távolságot és már rám is vetette magát. Úgy oldalba lökött, hogy majdnem talajt fogtam. Aztán jött a kis hörgés-morgás, megint a futás, majd szemből az ugrás. Azt a mindenit, ennek fele sem tréfa, rövidesen tiszta karmolás leszek. Nagy levegő, és ráförmedés: "Feeekszik." És láss csodát! A kiskutya lefeküdt! Éljen a kiképzés, éljen Buddy!

2011. július 13., szerda

dobermann.lap.hu ....rrrráááááá

Képzeljétek, felkerült a Buddydobi a www.doberman.lap.hu-ra, a blogok szekciójába. Hip-hip-hurrá és pezsgőpukkanás és boldog örömködés. Éljen kisBuddy és boldog életének epizódjai.
Nézzétek meg és a szakma neves oldalának többi érdekes témáját is!
http://dobermann.lap.hu/blogok_forumok_konyvek/25617004

2011. június 26., vasárnap

Tenyeres-Talpas

Érik a ribizli, boldogan szedegetjük a telken. Kisgyerkőcünk a fűben játszik, Buddy többszörös lelabdázás után minket zaklat. Odahozza a nyálas labdáit, taszigálja a kezünkbe, az ölünkbe, miközben ugye ribizlit kellene szedni. Már kezdenénk kiakadni, de erre mindig odébb lép, eltűnik egy időre, csak hogy rövidesen visszatérve kezdje elölről a labda-tukmálást. Egyedül maradok egy időre a nagy tállal és a bokrokkal, és turbó fokozatra kapcsolva tépem a bogyókat az ágakról, mikor újra megjelenik Buddy. Nincs nála labda, Hurrá! De mit csinál???? Úgy kerüli meg a bokrot, hogy hatalmas mancsával BELELÉP A TÁLBA.... Erre nincsenek szavak, rendkívüli érzéke van hozzá, hogy rossz időben rossz helyen legyen:)

(kép innen:gittarawfood.blogspot.com)

mint a macska??

A minap reggel Ati elszundikált a TV előtt. Bádszor még az igazak álmát aludta az előszobában. Ati is így tett, de egyszer csak rémisztő hangokra - erős öklendezésre - ébred. Kirohan, megnézni, mi történt, hát Buddy küzdött fel a gyomrából egy nagy, bonbonra emlékeztető gombócot. Kisebb vizsgálódás után kiderült, hogy a kutya egy nagyon nagy fűcsomót öklendezett ki! Mint a macskák a szőrcsomót. De vajon mi lehetett abban? Remélem, csak normál tisztulás. Előző nap hosszan legelészett...Guszta nem volt, az biztos...

2011. június 11., szombat

A nagy zabálás

Buddy etetése menetrend szerint zajlik. Reggeli és vacsora, napi kétszer max. két pohár táp és egy kis rost, illetve néha finom falatok, maradékok. De a torta nem tartozik a finom falatokhoz. Mégis, a múltkor bevágta Benőke szülinapi tortáinak asztalon és konyhapulton felejtett szeleteit. Szám szerint négy szelet csoki- és 1/4  tojás formájú mascarpone-s répatortát. Részletekben. Csak az tűnt fel, milyen csend van és Buddy alig hallható ki-be járkálása. Akkor megfogadtam, hogy nagyon vigyázok erre, ne kapjon már rá arra, hogy engedély nélkül, pláne az asztalról eszik. Mert utána pár napig megint janizott, nagyon büszke volt magára és a zsákmányára.
Erre ma megint mi történik? A ballagáson kapott sütiből elcsent két darabot. Ugyanúgy, finom kis osonás be a teraszról, aztán elcsenés az asztalról, aztán visszaosonás. Jól kiakadtunk, hogy megint mit művelt és a teljes maradék sütit betettük az asztal közepére. Este fürdetjük a kislegényünket, Buddy lent van, egyszer csak Ati lemegy, majd rohan vissza: Bádszor az ÖSSZES SÜTIT MEGETTE AZ ASZTALRÓL. Most roppant jóllakottan, enyhe cukormérgezéstől letaglózva hever a konyhakövön....
Veszek egy széfet a kajáknak ezentúl. És kíváncsian várom, mekkora arca lesz a kisállatnak holnap reggel. Janikutya.

2011. június 9., csütörtök

Lajta kupa

Bádszorral elindultunk a Lajta kupán. Én már nem is csodálkozom azon, hogy a kiskutya milyen módokon adja tudtunkra, hogy nem nagyon akaródzik neki versenyezni. Helyszín: Mosonmagyaróvár, hajnali f8, akkor értünk le, gyors edzés a pályán, kutya eltéve utána a csomagtartóba, majd 10kor sorra kerülünk. Jaaa, csak közben műsorváltozás volt és kicsiny, két főből álló BH2es mezőnyünk 8kor ringbe szállt. Úgyhogy éppen padlót ért Buddy a csomagtartóban, már húzni is kellett kifelé, fel a pályára és már így is elkéstünk, brrr.
Elindult a verseny, versenytársunk Dorka, a törpetacskó! Buddy kezdte a körmunkát, addig a tacsesz helyben maradt. Buddy szét volt esve rettentően, szagolgatott, ténfergett, láthatóan még aludt. A pórázon követés okés volt, a szabadon követésnél olyanokat csinált, amit soha, az előreküldésnél pedig már a bolondját járatta Atival. De azért meglett végül a BH2 vizsga. A kis tacskó remekelt, mi az előkelő második helyen végeztünk. Viszont Buddy apportja, nnnna, az KITŰNŐ lett! Legalább!!!
Képek, élmények, hangulatok itt:
http://gallery.site.hu/u/Charlie1/lajtakupa/

2011. június 8., szerda

Mindig magasabbra, mindig magasabbra

Kisbádó bent alszikál velünk a házban. Eddig ketrecben, most a ketrec leköltözése után a földön. Mert persze nem szokott le a kisBádó a szuterénbe, pedig mindent elkövettünk. A ketrecét levittük, de ő maradt. Szóval aludt a konyhában, a bejárati ajtó előtt. Aztán, mint a kecskegidás mesében a farkas, tovább terjeszkedett. Hétről-hétre lopta a távolságot és került egyre beljebb. A múltkor már elért a nappali elé, a járóka tövébe. Ebbe még bele is nyugodtam, de Ati már kezdett aggódni. Nem hiába. A minap nagyban alszunk a hálóban, nyitott ajtóval és egyszer csak halljuk, hogy finom kis kaparászós hang hallatszik a falépcsőn. Kisbádszor felosont a lépcsőn, a lépcsőfordulónál megállt, majd feljebb lépdelve teljesen lesokkolt, mert fent még csak egyszer volt. Tanácstalanságában, hogy most merre is kellene továbbmenni, sirdogálni kezd, persze erre valamelyikünk felkelt és lekísérte, és azóta már többedszer tessékeli a sóbálvánnyá vált kutyát. Aztán a csúcsot (remélem) a minap érte el, amikor életem párja ment le reggel a földszintre és mit lát, a lépcsőfordulóban ott hortyog a Buddykutya. Mert ott fent van a kisgazda, meg a nagygazdák, hát Ő is ott akar lenni velünk.
Erre kitaláltuk, hátha csak a szőnyeg hiányzik neki. A lent lévő két darab bizonyára nem elég (?), lehoztuk hát a lépcsőfordulóból a harmadikat. Eljött az este, Buddy nyugovóra tér, a szőnyeg az ajtó előtt, a kutya a fürdőszoba előtt. Ahol persze előtte még sosem aludt. Na mindegy, a fene se bírja már ezt követni. Megébred éjfél tájban, kicsit kóvályog, majd elindul felfelé, a lépcsőfordulóba. Atival döbbenten figyelünk a nappaliban. A kutya alvajáró lett és feltörekvő. Mindig magasabbra vágyik! Barátnőmnek mesélem a sztorit, hogy Buddy feljött a ....és ki sem mondom, így felel: az ágyatokba? Vagy azt holnap fogod mesélni???:)

2011. április 18., hétfő

Buddy, a méhecske

Virágzik a pitypang. Vagy kutyatej, talán az stílusosabb. Telis-teli a rét, a határ, és a mi udvarunk is. Ahol Buddy szívesen elidőz, leginkább a földön ejtőzve. A múltkor is jövök haza és várom, hogy majd megjelenik egy, a tavaszi napsütéstől leszedált kutyaállat. Meg is jelenik lomhán, de nem nagyon hasonlít Buddyra, ugyanis tiszta sárga a bundája. Egy merő virágporban úszik, biztos abban hempergőzött. Hasznos, mézelő Buddy.

2011. április 12., kedd

Tente kutya, tente

A múltkor leköltöztettük a kutyát a szuterénbe. Már régóta esedékes volt. Ketrecét levittük, a kutyaajtó biztosítja, hogy szabadon szaladgálhasson ki-be. Csak azzal nem számoltunk, hogy egyáltalán nem szeretne tőlünk távol, két szinttel lejjebb aludni.  Úgyhogy annyira megemberelte magát, hogy az első pár nap száműzetése után az esti kikíséréskor lefeküdt a konyhában az ajtó elé és mindenféle rendetlenkedés helyett édesdeden aludt, egészen reggel 7ig. Ma is így tett, jövök le és ott találok a bejárati ajtónál egy nagy horkoló kakaós csigává tekeredett bundablökit. De nekem még aktuális volt az esti nasi beszerzése (tudom, ne is mondjátok). Tökmagra vágytam, de csak nem bírtam előásni a fiókból. Zörögtem-mörögtem pár percig, de erre már a kiskutya is felemelte a fejét. Ha zörgés van, és a fiók nyitva van, az azt jelenti, hogy a gazdanő valami fincsiséget varázsol elő. És abból kér Buddy is. De én azt akartam, hogy tegye vissza a kis fejét a kövezetre és aluszkáljon, én meg hadd kússzak be a TV elé a nasimmal. Persze tökmagot nem találtam, de Buddy fejecskéje megjelent a fiókban. Gyorsan kellett cselekednem. Visszavonszoltam az ajtó elé, leültettem, majd lefektettem, ügyelve arra, hogy a szfinx póz helyett szépen terüljön el, majd elkezdtem simogatni a mellkasán. Most, hogy itt a tavaszi szőrme, olyan kis puha a Bádszor, mint egy vakond. Simogattam, köröztem a tenyeremmel és közben duruzsoltam neki: aludj bundás kutyám, aludj bundakutya. És lőn, először csak másodpercekre csukta vissza a pilláit, majd hunyorgott, végül jóleső sóhajtást egy kidőlt elalvás követte. Működött!! Tente Buddy, Tente, itt van már az este.


2011. április 5., kedd

A Budakeszi Kutyaiskola

Buddy alma materének megújult a honlapja. Nézzétek meg, nagyon jó lett! Érdekes történetek, rengeteg kép, hasznos videók a kiképzésekről. Rengeteg jó fej kutya és jó fej gazda. Nagyon szeretünk járni a suliba!!! Már nem is tudom, hova járnánk szombat-vasárnap, ha nem oda:)
http://www.budakeszikki.hu/bkki_kikepzes.html

2011. március 28., hétfő

Vágyakozás

Csengő kiskorában
Úgy szeretnék egy kis társat Buddy mellé. Miért is nem lett már korábban egy kisleány, aki szaladgál mellette? Több ötlet is felmerült. 1) Dobermann Dinasztia: gyönyörű fajtaszuka, megfelelő vérvonalból, szép almocskák, büszke Buddy apuka 2) egy megfelelő dobilány, max. egy alom 3) egy két éves dobilány valahonnan, lehetőleg nőiességétől megfosztva 4) egy vizslalány, menhelyről, vagy családtól, szintén max. két éves, és nőiességétől megfosztva. Az 1)es inkább csak egy fantázia, az igazi realitásnak a 2) és a 4)es látszik. De mikor???
A cél az lenne, hogy Bádszorgó ne legyen egyedül, tudjon kivel szaladgálni, barátkozni az udvaron. Holnap megkérdezem Ildit, Buddy edzőmesterét, jó ötlet-e egyáltalán, hogy jöjjön egy lányjövevény... Jelenleg nem alkalmas az idő, tudom:( De ennek ellenére szeretném nagyon, bár Ati egyelőre hallani sem akar róla. Ha nincs kedvem Buddy-t kivinni, kiengedni, vagy bármit csinálni vele, már mondja is kis éllel a hangjában "Kell még egy kutya, nem???"
Pedig ki is néztem már a vizslalánykát, mert a dobilányka után ahhoz húzna a szívem. Csengőnek hívják, a Noéban lakik...
http://www.noeallatotthon.hu/index.php?pid=1&aid=1494

2011. március 22., kedd

Az új szőnyegek

Úgy van, hogy családunk legifjabb tagja, aki még Buddynál is fiatalabb több mint egy egész évvel, a kúszás-mászás útjára lépett. Minek következtében egyre több időt tölt a nappali különböző részeiben. Ahol parketta van, ezért nem túl meleg. Mivel a szoba végleges koncepciója és bútorzata nem alakult még ki, a gyors, olcsó megoldások mentén operálunk. Ezért a két olcsó nagy szőnyeg mellé beszereztünk még kettőt a rénszarvas burgerek és szalmakecskék áruházából. De a szőnyegek olyan kellemetlen gumiszagot árasztottak, hogy száműztem őket a teraszra, hadd szellőzzenek. Lengedeztek is a szélben egy darabig, aztán kinézek és látom, hogy már csak egy lengedezik. A másik, tetemes méretével vetekedve (2m) a kertben "nyargalászott", alatta egy izmos barna "pónilóval". Néha a földre huppant, csak hogy bolyhos felével is érintkezhessen a friss tavaszi udvar sarával és hátsó, gumis felületét a krumplinyomdához hasonlóan 4szirmú virágmancs minták tarkítsák. Kimentem intézkedni, Buddy kicsit bután nézett, hogy elviszem a játszópajtását, de hamar megnyugodott. Aztán egyszer csak kinézek, most már a szőnyeg társa hancúrozott az udvaron, hasonlóan a másikhoz. Aznap még kétszer mentettem meg a szőnyegeket, pedig esküszöm, azt hittem, hogy ahova kitettem, onnan már én sem érném el, nemhogy a kutya. A szőnyegek aztán felkerültek az emeleti teraszra, csak hogy sós kútba, kerék alá, eső alá, szélbe, hóba, még ott lengedezzenek egy hétig a szabadban. Aztán bekerültek végre a szobába. A szagukból semmi sem tűnt el. De a hátukon ott virítanak Tahi Réme Picasso legújabb remekei.

2011. március 20., vasárnap

Piskóta

Mielőtt még azt hinnétek, hogy átváltok egy gasztro-blogra, eloszlatnám a kételyeket. A hülye kutyáról fogok írni, csak most két étel-szerű téma ugrott fel. A Bukta kutya nem étel, csak ilyen nevet kapott a kis pára, a mai témánk pedig Buddy úr nagy kedvence, de menjünk sorjában.
Van az úgy, hogy a kis kutyát sikerül nagyon boldoggá tenni. Mostanában amúgy is újra egy tündér, cicafiú, bújik, simul, teljesen helyreállt a családi béke. Ezért elő-előfordul egy kis jutalmazás. A csúcsattrakció nem más, mint a piskóta. Aki(ami) az alsó fiókban lakik a többi TVzős nasival, abrakkal. Ha nyílik a fiók, Buddy izgatottan szagolgat, odarohan és próbál közel férkőzni a jóhoz. Ma pont erre érkeztem le az emeletről, egy boldogan nyargalászó kiskutyára, aki a terasz és a konyha között handabandázott, rázta a kis golflabda farkát, hörgött, mörgött, öröm-futott, a nagy boldogságában azt sem tudta, hova legyen. Mert a dobermann fogak között ott lapul a legeslegtutibb kedvenc, a babapiskóta! Ezt kapta gazdától!

2011. március 15., kedd

Tuti Bukta

Fent jártunk végre az erdőn. Igen, az erdőn. Remegett a szám, mert a Maci kutya ki tud járni még mindig, de Ati azt mondta, vége a Félelem és Reszketésnek Sunny Hill-en, irány az erdő. Buddy-stól, gyerekestől. Persze felszerelkeztünk minden szükséges eszközzel, bottal, paprikaspray-vel, de végül egy határozott rászólás is visszavetette Maci harci kedvét. És fent az erdőn, csodálatos volt, Buddy-t hosszan elengedtük, boldogan andalogtunk, mígnem a kanyarból felénk nem rohant egy négylábú. Akkora svunggal, hogy majdnem feldöntött babakocsistól, Buddystól. Nyargalt mögötte a gazdanője, hogy vissza, vissza, de Bukta, mint később megtudtuk, a féktelen, éljünk a mának típus volt. Buddy olyan boldogan vetette magát utána, hogy hosszú percekig hagytuk őket szaladgálni, kergetőzni. Boldog, önfeledt kutyálkodás:)

2011. március 7., hétfő

Zzzzzzz....))))....

Hát pont ezt hallom. Nézem a Bones-t (milyen stílusos sorozat egy kutyás blogra, ugye?) és belemerülök a szétmállott fejeket közelről vizsgálgató szigorú szakértőnő világába, amikor valami furcsa neszt hallok. Fülelek, fülelek, de csak nem jövök rá, hogy mi lehet ez a zaj. Kihallgatózok, hátha kintről jön. Nem. Behallgatózok, hátha a Buddy az. Az nem lehet, ez emberi horkolás. Papám nincsen itt, máshol él, akkor meg mi ez? Kint terpeszkedik egy jóllakott rinocérosz, megevett két pohár tápot, nyakon öntve némi levesmaradékkal és bébikajával, és most zsákmányát emésztgetve fekszik az előszobában. Póriasabb verzióban Buddy úgy horkol, hogy konkrétan semmit, de semmit nem hallok a TVből.
Jujj, most ugatott a szomszéd kutya, horkolás abbamarad, feszült figyelés, önfeledt TVzés!!!

Rendszeres olvasók